A képeslap grafikáját Vári Kovács Ágnes (Agivari Art & Design) készítette, köszönjük!
Pár napja Berze János lelkipásztorunkkal készült egy interjú “Testet öltött Isten szeretete” címmel, ami az alábbiakban hallgatható meg, illetve olvasható el:
Testet öltött Isten szeretete
Ahogy közeledik a szenteste, mindenki egyre inkább rohan. Meg kell venni az ajándékokat, a munkahelyeken ilyenkor a legnagyobb a hajtás, aztán eljön a karácsony estéje, amikor fáradt emberekkel telnek meg az otthonok és a templomok. Sok esetben pedig az esti terített asztal, a karácsonyfa, az ajándékok és az esti tévézés jelenti az ünnepet. De vajon tényleg csak erről kell szólnia december 24-ének? Mi valójában karácsony igazi üzenete? Erről beszélgettünk Berze János, a Székesfehérvár Budai Úti Református Egyházközség lelkészével.
Tiszteletes úr! Mi karácsony üzenete, így a 21. században, ezekben az időkben. Hogyan lehet megfogalmazni egy olyan ember számára, aki mondjuk csak szenteste találkozik az egyházi ünnepnek ezzel a jelentésével?
– Abból indulnék ki, hogy a 20. század második felében, a kommunista rendszerben legalább annyi megmaradt a karácsonyból, hogy a szeretet ünnepe, amely a legtöbb kultúrában egy örömteli időszak. Ilyenkor több idő jut a találkozásokra, az ünneplésre, az ajándékozásra, az ajándék pedig önmagában egy szimbóluma annak, hogy mi a karácsony igazi üzenete. A Bibliában arról olvashatunk, hogy a karácsony ajándéka maga Jézus, hiszen Jézus Krisztusban Isten emberi testté lett és közöttünk lakott. Az advent szó – bár sokan összekeverik – nem várakozást, hanem eljövetelt jelent és arra hív, hogy keressük, szomjazzuk azt, amit az élő Isten akar adni nekünk! Ez pedig nem más, mint önmaga, amely az első karácsonykor eljövetelével beteljesedett. Hiszen Isten azért született közénk emberi testben, hogy az élet minden örömével és nyomorúságával együtt önmagát adja a mi szabadítónkul és segítőnkül! A karácsony tehát az isteni szeretet ünnepe és az isteni szeretetből táplálkozó emberi szeretet ünnepe is! Ahogy Isten szeretett bennünket és eljött közénk, önmagát adta értünk, ez az az örömhír, amely bennünket is kell, hogy nagyobb szeretetre indítson embertársaink irányába. Ne csak családunkra, ismerőseinkre, munkatársainkra figyeljünk ezekben az időkben, hanem fordítsuk figyelmünket a szegények, az elnyomottak, a szükségben lévőkre is, hiszen ki más adhatna támaszt számukra, mint azok, akik az isteni szeretetet már megtapasztalták Jézus által. Legyünk mi ezeknek a cselekedeteknek a motorjai, akik ezt továbbadják.
Ön szerint, a mai kor emberének, kell-e másképpen megmagyarázni ezt a csodát, amit Ön is említett?
– A csoda előttünk van! Isten megismételhetetlen és egyedi karácsonyi ajándékot adott nekünk, a szeretetének a legnagyobb jelét mutatta meg azzal, hogy elküldte közénk egyszülött Fiát. Egy olyan speciális és áldozatos szeretettről beszélhetünk, amely többek között írva található János evangéliumában is: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16). Tehát, aki hiszi, hogy érte, miatta és helyette halt meg Jézus Krisztus a kereszten, annak örök élete van. Krisztus áldását pedig a bizonyságtevők már itt a földi életben is megtapasztalhatják. Ez a karácsony legnagyobb és legmeghatóbb örömhíre mindenki számára! Isten szeretete tehát egy áldozatot hozni képes szeretet, ami példaként állhat előttünk ezen a karácsonyon is. Azt látjuk a Bibliában, hogy Isten természetéhez sokkal inkább közelebb áll az adás, a mások javának a szolgálata, mint az, hogy neki szolgáljanak. Legyünk ebben is követői, hogy mi is áldozatot tudjunk hozni egymásért önzetlenül, hiszen ez a legnagyobb ajándék embertársaink felé.
Ám ahhoz, hogy ebben követni tudjuk Jézus Krisztust, egy kicsit le kell csendesednünk, nyugodnunk. Mégis ez hogyan lehetséges ebben a pörgő, rohanó, gyors, zajjal teli világban?
– Nagyon jó és fontos kérdés, mert azt gondolom, hogy ebben a merkantilista teljesítmény és termelés kényszerben nagyon nehéz tudatosnak lenni abban, hogy az ember szépen lelassuljon, hogy mire eljön a szenteste, az otthoni dolgok mellett a lelkét is ünneplőbe öltöztesse. A karácsony ünnepe erre is egy csodás lehetőség, hogy kilépjünk a megszokott mókuskerékből és arra figyeljünk, ami és akik igazán fontosak. Azt kívánom mindenkinek, hogy az ünnep napjai valóban szent idő legyen, az Istennel és a családdal való találkozás ideje. Biztos vagyok abban, hogy a gyermekek sem arra fognak emlékezni, hogy mekkora legót kaptak ezen a karácsonyon, hanem a „minőségi időre”, amit a családjukkal töltöttek. Legyen az egy autókázás az udvaron az édesapjukkal, vagy kirándulás a természetben a szeretteivel. Az idei lelki felkészülés talán még nehezebb a korábbi éveknél, hiszen az advent egy héttel rövidebb. Így mindenkinek adott a feladat, hogy átgondolva és tudatosan lelassuljon, elcsendesedjen, hogy a karácsony ne az elfáradt emberek csendes estéje legyen, hanem egy minőségi együttlét, találkozás Istennel és egymással.
Ezt az üzenetet, ezt az örömöt, amit említett, Ön szerint hogy lehetne egész évben magunkkal vinni, elraktározni azt a meghittséget, amit az ünnep méltóságában érzünk?
– Nagyon nehezen, de mindenki tehet azért, hogy ez sikerüljön. Az elmúlt évek történései, a koronavírus-járvány miatti bezártság, a szomszédban és a világban dúló háborúk erőteljesen hatottak az emberek pszichés és lelki állapotára. Amiről korábban azt hittük, örök – biztonság, béke, jólét, kiszámíthatóság –, mára teljesen felborult és ezeknek a lenyomata ott van a lelkünkben és sebet ejtettek. Mára már nem csak a kapitalista pörgéssel kell megküzdenünk, de az állandó bizonytalansággal is, ami körülvesz minket és a mindennapi életünket veszélyeztetik. Így a háború nem csak a csatatéren, de bennünk is dúl. Az emberek feszültebbek, éppen ezért felértékelődött a lelki egyensúly, a belső béke megtalálása. Itt jön képbe ismét a karácsonynak az üzenete. Hiszen Isten azért jött a Földre Jézusban, hogy meggyógyuljon a kapcsolatunk vele és egymással, hogy segítséget nyújtson abban, hogy magunkkal is megbékéljünk. Van még egy nagy lehetőségünk erre, még pedig a vasárnapi templomlátogatás. Nekünk minden vasárnap ünnepnap, minden istentisztelet emlékeztet és visszahozza számunkra a nagyünnepek üzenetét. A vasárnap a lelki feltöltekezés és a pihenés. Ezen a napon ne fussunk a pénz után, megéri, jobban járunk a végelszámolásnál.
Az isteni csodát pedig közösségben a legjobb megélni. Idén januárban lesz a Székesfehérvár Budai Úti Református Egyházközség három éves.
– Ez valóban így van! Ahogy említette, Isten szeretetét megélni közösségben igazi áldás! A Székesfehérvári Református Egyházközség presbitériuma még a 90-es évek elején gondolt először arra, hogy a meglévő belvárosi és maroshegyi templomok mellé, létszámában gyorsan bővülő öreghegyi városrészben is egy új szakrális helyet hozzon létre az istentiszteletek mielőbbi elindítására. A kicsiny gyülekezetrész aztán harminc év alatt életképes közösséggé vált és 2021. január 1-én érkezett el az idő, hogy önálló anyaegyházközséggé váljon. Az elmúlt évek gyümölcsözőek voltak, Isten Szentlelke munkálkodott az egyházközségben. Így januárban nem csak fennállásunk harmadik évére emlékezünk, de 2024-ben egy jubileumi ünnepségsorozat keretében közösen adunk hálát valamennyi székesfehérvári reformátussal is, hiszen 200 éve lesz jövőre, hogy Székesfehérváron, Isten kegyelméből református gyülekezet alakult a Széchenyi utcában! Istentől megáldott békés, boldog karácsonyt és örömökben gazdag új évet kívánok!
(az interjút Kecskés Zoltán készítette, és a FEOL oldalán jelent meg eredetileg: https://www.feol.hu/helyi-kozelet/2023/12/testet-oltott-isten-szeretete-karacsony-hit-unnep-uzenet-berze-janos-lelkesz)