„Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.“
(2Korintus 4:18)
Kedves Testvérek! Hajlamosak vagyunk arra nézni, figyelni, amit látunk. A tanár annak ad intőt, akit észrevett. A feleség megsértődik, ha a férje más hölgyet megdicsér. A gyermek odavan, ha a testvére kap nagyobb tortaszeletet. A leánynak rosszul esik, ha édesapja mindig hibát talál a munkájában. A fiú azt nézi, miért kapnak több zsebpénzt az osztálytársai. A láthatókra nézünk. Nem így a mi Istenünk. Ő azt nézi, ami a szívben van. Nem úgy, mint mi, akik azt nézzük, ami a szemünk előtt van. Ó, de sokszor becsap a szemünk! Nem veszi észre a feleség, hogy férje mennyire szereti: éjjel többször is felkel a gyerekhez. A gyermek, aki féltékeny a nagyobb tortaszeletre, elfelejti, hogy édesanyja mennyiszer megbocsátott neki. A leány nem gondol rá, hogy édesapja csak tanítani akarja az igényes munkára, mert szereti. A fiú nem tudja, hogy szülei meg akarják tanítani előbb a keveset beosztani.
Isten arra tanít, hogy ne csak nézz, hanem láss. Ne ítélj túl hamar és felületesen. Sőt ne ítélj, hagyd az ítéletet az igazságosan ítélőre. Ő hagyta egyetlen egyét elítélni, keresztre szegezni, hogy Téged megmentsen és Vele lehess egy örökkévalóságig. Ha elfogadod, hogy helyetted, miattad és éretted jött Jézus, tiéd az örök élet.
Áldást, békességet kíván:
Tankó Zoltánné Mónika ny. lelkipásztor
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/