„Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.”
(János 9:11)
Adventi reménység
(részlet)
Naponta olvasok újságot, s már előre rettegek.
Vajon, ma mire lelek, milyen újabb őrültségre?
Mert Advent lenne, de a fegyverek egyre csak ropognak,
így ünnepel a meghasonult, békételen Világ.
Haláltáncot jár a pusztulás sötét angyala.
Egy másik hasábon látok sok gyönyörű adventi gyermekmosolyt,
ajándékokkal s jósággal tömött sok-sok cipősdobozt,
szeretetet nyújtó megannyi szívet és kezet…
Miért nem lehet, hogy csak erről,
csak ilyenekről szóljon az Advent?
Tudom miért, mindenki tudja: Valamit nagyon elrontottunk.
Az embert egyre jobban, egyre inkább
magával ragadja az Ár…
Testét, lelkét gúzsba köti s szemét elvakítja,
a hamis csillogás, az agyába kódolt sok haszontalan vágy.
Modern bálványok hada ostromolja, naponta,
s szemét pórral, sárral, dollárral tapasztja,
lelkét mérgezi hamis tanokkal és ideákkal.
Istentelenné lett a világ.
De talán még nem késő, engedjük, hadd kenjen sarat a szemünkre Ő!
S aztán menjünk a Siloám vízéhez, mindannyian menjünk,
nyílhasson igazi látásra, a mi vaksi szemünk:
Szépre, Jóra, Igazságra, Megváltásra!
Engedjük végre, hogy Ő hozza el a Békességet, a Világra!
László István Jánoska
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/