„Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg!”
(János 1:46)
A várakozás izgalma. Kétsége. Bizonytalansága. Ismerősek korunkban is. De akkor… Több, mint kétezer éve. József kétségei. A különös mátkaság. Az angyal látogatása. A váratlan híradás. Hogy Mária várandós. És Názáretben is vannak csodák. És felhangzik a kérdés: Származhat-e valami jó Názáretből? (János 1:46) Betlehemig vándorolnak. Egy istállóban szállnak meg, ahol jászolban kap helyet a kisded. És a világ megkapja a jelet, nem akárki született. A névtelen pásztorok betérnek imádni a csecsemőt. És a három királyok elhozzák ajándékaikat. És az első két tanúságtétel megtörtént. A várakozás bizonytalansága megszűnt. Az újszülött a templomban a Jézus nevet kapta. És ez a név átrepülte az időt, ma is velünk van. Mint emberségünk világítója, Megváltónk. A költő azt írja Mária nevében:
„Elfér szememben az ég,
csillagfény, a messzeség,
szívemben elfér-e Isten?”
(Kertész Eszter)
A válasz erre a képzelt kérdésre milliárdnyi megerősítés: IGEN!
Péntek Imre
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/