„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
(Lukács 2:11-14)
Nagyon egyszerű karácsonyaink voltak gyermekkorunkban, semmi csillogás, semmi pompa. A konyhában, ahol éltük mindennapjainkat, szögre felakasztott fenyőág, feldíszítve szaloncukorral, csupán ennyi volt. Mégis csillogó szemekkel vártuk, hogy megérkezzen a várva-várt nap. Szenteste izgatottan indultunk testvéreimmel, édesanyámmal, egy fenyőággal falunk túlsó végén élő nagymamánkhoz. Ahogy mentünk a sötét hideg éjszakában, a csillagok apró lámpásként tündököltek felettünk. Éreztük, hogy valami történik, valami édes boldogság töltött el bennünket. Mamánál az illatozó fenyőágat örömtől túlfűtve díszítettük, ráakasztottuk a fényes papírba csomagolt szaloncukrokat. Az egyszerű kis konyhában a szeretet puha bársony melegbe burkolózva átjárt bennünket. Megszületett! Megszületett! Szinte felcsendült a dicső ének, valósággá vált az ünnep üzenete.
Szabóné Takács Éva
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/