Olvasandó: Lukács 17.
„Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?” (Jakab 2:5)
Nem mindig úgy jönnek össze a dolgok karácsonyra, ahogy szeretnénk. Egy régi angliai emlék jut eszembe: fiatalon dolgoztam ott, mint au-pair. Az volt az első idegenben és munkával töltött karácsonyom. Este találkoztam egy másik külföldi au-pair lánnyal és egy még messzebbről elszármazott takarítónővel. Kis csokiszelettel és képeslappal ajándékoztuk meg egymást, miközben dideregve álltunk egy utcai, feldíszítetlen fenyőfa alatt. Felhívtuk családjainkat a falu egyetlen nyilvános telefonfülkéjéből, és ki-ki mondott egy csendes imát. Mások szemében mi voltunk a falu szegényei. Sajnáltam kicsit magamat, mert nekem elfelejtettek vacsorát adni, és hiányoztak a kedves, otthoni rítusok. De aznap este az általam pesztrált kislányok is sírva álltak a ragyogó karácsonyfa és a tengernyi ajándék mellett. Vigasztalhatatlanok voltak, mert szüleik elmentek otthonról. Később, amikor végre megjöttek, már nyugodtabb volt a légkör. Mit csinálsz? – kérdezték a nagyobbiktól. Jézussal játszom – mondta a kislány – mert Ő velem maradt.
Nem tudom, emlékeznek-e még arra a pár kis hittanos énekre, amit nagyon ügyetlenül számukra lefordítottam és megtanítottam. Hiszen húsz év telt el. Talán még mindig vannak karácsonyok, amik nem úgy jönnek össze, ahogy szeretnénk. S Jézus vajon mit szeretne? Ott lenni velünk, az Őt szeretőkkel…
Ludvigné Izsay Szilvia
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/