Olvasandó: Lukács 23.
A mai napra kijelölt Igeszakasz Lukács evangéliumának 23. fejezete.
A kigúnyolt, megkínzott Jézust látjuk, amint összezúzva alig vonszolja magát a Golgota hegyére. Az Őt körülvevő tömegben asszonyok sírását, jajgatását lehet hallani. Jézus nekik intézi szavait: ”Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok… mert, ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?”
Mi vajon zöldellő ágak vagyunk-e Jézus kezében?
A napokban olvastam egy könyvet, ebből szeretnék idézni.
Timothy Keller: A tékozló Isten című könyve a tékozló fiú példázatát dolgozza fel. Különös hangsúlyt fektet az idősebb fiú megismerésére, motivációjára. Ebben az adventi időszakban érdemes elcsendesedni ezek felett a gondolatok felett is.
„Jézus példázata elmélyíti a bűnről alkotott elképzelésünket. A legtöbb ember azt gondolja, hogy az a bűn, ha megszegjük Istennek a jó magaviseletre vonatkozó törvényeit. Ám Jézus definíciója ennél jóval sokrétűbb.
El lehet kerülni Jézust, a Megváltót úgy, hogy betartjuk az összes erkölcsi előírást. És aki ezt teszi, az „jogokra” tart számot. Annak Isten köteles felelni az imádságaira, jó életet biztosítani neki, valamint belépőjegyet a mennybe. Nincs szükség Megváltóra, aki ingyen kegyelemből bocsát meg, mert az ilyen ember önmaga megváltója.
A történet legvégén az idősebb fiúnak módja van rá, hogy igazán megörvendeztesse apját azzal, hogy bemegy a lakomára. Csakhogy neheztelő vonakodása azt mutatja, soha nem volt célja boldoggá tenni az apját.
Az idősebb testvérek azért engedelmeskednek Istennek, hogy elnyerjék amire vágynak. Nem Istenre vágynak, arra, hogy rá hasonlítsanak, hogy szeressék, megismerjék őt, hogy örömöt okozzanak neki. Így kerülhetik el a vallásos és erkölcsös emberek Jézust, mint Megváltót és Urat.”
Nagyné Sebestyén Ágnes
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/