Olvasandó: Lukács 9.
Áldás, békesség!
A mai napon a Lukács evangéliuma 9. része a kijelölt igeszakasz. Az elmúlt hónapban, egy vasárnapi istentiszteleten a lelkipásztor elmondott egy történetet. Évtizedekkel ezelőtt egy magyar egyetemista Hollandiában folytatja a tanulmányait. Szeretne haza telefonálni, de erre csak este van lehetősége. Minden este kimegy a városba telefonálni, de csak sötét telefonfülkéket talál. Arra gondol, hogy sötétben nem tudja majd tárcsázni a hivott számot. Levelet ir az egyik ismerősének, aki abban az országban él, segitsen már, hogyan tudna haza telefonálni? Nemsokára megjön a válaszlevél, amiben csak egy szó van irva:
BÁTORSÁG
A következő este ismét kimegy telefonálni, de ismét sötét minden telefonfülke a városban. Az egyik fülkének az ajtaját mégis kinyitja, belép, és a mozgásra kigyullad a fény. Az ötezer ember megvendégelésénél, habár Lukács nem fejti ki, de János evangélista igen, hogy volt ott egy gyermek, akinek volt bátorsága Jézus kezébe adni a halait és kenyereit, mert gyermeki kis lelkével hitte, hogy az Úrnak semmi sem lehetetlen. Mit teszek ebben az adventben még bátrabban Jézus kezében? Több csendesség az Úrral? Netalán többször veszem kezembe a Szentirást? A sziv zárva maradása nem hozza be életembe Jézust. Igy a karácsony csak világias ünnep marad. Karácsonykor nem az ajándékok, sem nem a karácsonyfa születik. Istennek a Fia, a Megváltó születik karácsonykor. Hadd legyen Jézus a középpont. Bátran engedjem be Jézust a hit kapuján az életembe. Akkor kigyullad a fény… Ámen.
Fórizs Éva
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/