Olvasandó: Lukács 10.
Áldást és Békességet!
A mai napon Lukács evangéliuma 10. fejezetéről szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot. Ha elolvasom ezt a fejezetet, akkor kirajzolódik számomra egy nagyon szép szerkesztésnek a képe. Nem véletlenül. Lukács, aki az evangéliumot írta, polgári foglalkozása szerint orvos volt, és mindennek pontosan utánajárt. Ez számomra rendkívül fontos és megnyugtató, mert a többi evangéliummal, aminek egy percig sem kételkedek eredetiségében, tökéletes összhangban van. Lukács néhány olyan példát is leír saját evangéliumában, amit a többi evangélista nem tartott annyira hangsúlyosnak. Nincs ez másképp a mai napi fejezetben sem. A 10. fejezet a következő részekre van felosztva: Jézus kiküldi a hetvenkét tanítványt. A hetvenkét tanítvány visszatér. Jézus hálaadása. Az irgalmas Samaritánus. Mária és Márta.
Ezen a fejezeten belül tehát: Jézus elhív, hogy cselekedjem meg mindazt, amire rendel. Szeressem felebarátomat és ellenségemet, mint magamat. Ne kételkedjek abban, hogy Jézus képessé tesz arra, hogy olyanokkal szemben is szeretetteljes legyek, akikről azt gondoltam, hogy nem tudok. Mikor pedig megérezem az ízét annak, hogy Jézus segítségével minden megy, akkor ne felejtsek el hálát adni, és ne feledjem el, hogy a képesség arra, hogy betöltsem keresztényi elhívásomat, nem a magam erejéből jön, de az által ér célhoz. Nincs kivétel abban sem, hogy a magam felett való győzelem nagyobb győzelem mindennél. Ha tehát a másikat önmagam elé tudom helyezni, akkor már jó úton vagyok, hogy megtapasztaljam azt a csodát, hogy engem is elfogadjanak és szeressenek olyannak, amilyen vagyok. Mégha néha nem is a jó részt választom, mint Márta.
Léder Tamás
ifjúsági beosztott lelkész
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/